A csodálatos emberi agy olyan, mint egy műszaki pontossággal megalkotott mestermű: 86 milliárd idegsejttel, 640 000 kilométer hosszú kapillárisokkal, 160 000 kilométer hosszú idegsejteszállal, és több, mint 10 billió szinapszissal fogad magába nap, mint nap számos új emléket.

De vajon mennyi emléket képes tárolni az emberi agy? 

Kutatások szerint az agyunk működése hasonló, egy 1 petabájt kapacitású számítógép működéséhez, ami egy millió gigabájtnak vagy 4.7 milliárd könyvnek felel meg.

Memóriánk pontos működését és struktúráját az 1960-as években fejlesztette ki Richard Atkinson és Richard Shiffrin. Az Atkinson-Shiffrin modell három fő memóriafázist ír le: érzékszervi memória, rövid távú memória, és hosszú távú memória.

Ez a fázis az első, ide érkeznek be az információk érzékszerveinken keresztül, például látás vagy hallás útján. Az érzékszervi memória csak nagyon rövid ideig képes tárolni a beérkezett információkat, azok gyakran automatikusan kerülnek ide. Például amikor megpillant valamit az utcán, az információ rövid ideig az érzékszervi memóriájában marad meg. A vizuális információk esetében ez legfeljebb fél másodpercig tart , míg az auditív információknál ez nem hosszabb, 3 vagy 4 másodpercnél.

Az érzékszervi memóriából ide áramlanak át az információk. Itt az információkat rövid ideig tároljuk, általában 15-30 másodpercig, mielőtt továbbítanánk, vagy elfelejtenénk őket. A munkamemória kapacitása korlátozott, az információkat gyakran tudatosan manipulálhatjuk, például az “emlékezni akarás” során. Erre egy jó példa, amikor felidézünk egy régi jelszót, és éppen annyi ideig emlékszünk rá, amíg beírjuk. Tehát itt vannak azok az információk, amelynek éppen tudatában vagyunk, vagy gondolkodunk rajta.

Ha az információkat aktívan feldolgozzuk vagy ismételgetjük, akkor a hosszútávú memóriába kerülhetnek. Ez a memóriafázis hosszútávon tárolja az információkat, és kapacitása sokkal nagyobb, mint a munkamemóriáé, látszólag majdnem korlátlan. Néhány emlék viszonylag könnyen felidézhető, míg más emlékek sokkal nehezebben.

A felejtés egy összetett folyamat, amely során az agy elveszíti vagy nem tud hozzáférni korábban megtanult információkhoz. Számos tényező és mechanizmus játszik szerepet ebben a folyamatban, csak pár példát említve:

Előrecsatolás: A már meglévő hasonló infók befolyásolhatják az új beérkező információ tárolását és felidézését is. Az előrecsatolás az, amikor a korábbi információk gátolják az új információ tárolását vagy elérését. Például, ha egy új telefonszámot tanul meg, az előzőleg megtanult telefonszámok zavaróak lehetnek az emlékezésben.

Visszacsatolás: Ez a folyamat az, amikor a frissen tanult információk visszahatnak a korábban megtanultakra, és megváltoztatják azokat. Az új információk idővel kiszoríthatják vagy megváltoztathatják a régebbi információkat, ami felejtéshez vezethet.

Elengedés: Az elengedés az, amikor az agy aktívan kiszorítja vagy elfelejti az információkat, mert úgy érzi, hogy azok nem fontosak vagy nem relevánsak. Ezáltal az agy fenntartja a kapacitást az új információk befogadására és feldolgozására. Ez gyakori jelenség a nevek elfelejtése során.

Az életkor növekedésével természetes a memória romlása, ez azonban nem akadálya a teljes és produktív életnek. A leggyakoribb memóriabeli probléma idős korban a demencia. Ez a tünetegyüttes a gondolkodási készségek, ítélőképesség, nyelv, memória és gondolkodás zavara. Ezen kívül az alkoholizmus, valamint az érzelmi zavarok (pl. depresszió, szorongás, stressz) is okozhatnak emlékezetvesztést. Kiváltó ok lehet még a pajzsmirigy alulműködése, illetve a B12-vitamin hiánya is, mivel az egészséges idegsejteket és vörösvérsejteket ez tartja fenn. Ennek hiánya - különösen idős korban - nagyban befolyásolhatja a memória működését.